Az első lépések
A Rambling Blues Trio frontembere, Király Vajk már 1993-ban kezdett el koncertezni szólóban, majd nemsokára csatlakozott hozzá - eleinte csak néhány szám erejéig - Harmati István "Maci" szájharmonikás és Tóth Anetta énekesnő. Ekkor Vajk és Barátai néven adtak több előadást. A szájharmonikás poszton hamarosan tagcsere következett be. Macit Hrabovszky Tamás váltotta fel, aki az akkor éledező Blues Bell zenekar énekes-szájharmonikás-frontember "munkaköre" mellett szerencsére vállalt még egy zenekart. Pár hónap múlva, 1994 májusában lépett fel a kis együttes először Rambling Blues néven (Rambling = kóválygó, bolyongó) a szegedi Májulás '94 Fesztiválon. Ez az első, komolyabb formáció részt vett 1994. szeptember 2-án az országos Első Blues-és Bluesrock Tehetségkutató Verseny-en, ahol a zsűri a 23 bemutatkozó zenekar közül - egyedüli akusztikus csapatként! - a legjobbak közé sorolta. (Ekkor jelent meg az első komoly cikk az együttesről a Rockinform hasábjain) A sikeren felbuzdulva beneveztek az 1995. március 12-én, Budapesten megrendezett Blues és Jazz Fesztivál és Verseny-re, ahol blues kategóriában az előkelő 2. helyezést kapták meg. Itt vendégként szerepelt velük Rakovics István, a Molnár Dixieland Band akkori, "blues-érzelmű" gitárosa is.
Az együttes énekesnője, Tóth Anetta 1995 nyarán, szegedi tanulmányai befejeztével búcsút mondott a városnak és ezzel együtt sajnos a Rambling Blues-nak is. Búcsúfellépésére a '95-ös Diákszigeten került sor.
A jelenlegi trió létrejötte
Amikor kiderült, hogy nincs énekesnő, az is kiderült, hogy Szegeden rengeteg lány szeretne bluesénekesnő lenni, és mindnek kiváló blueshangja van (az ajánlóik szerint). Több nagyszerű hangú énekes lánnyal próbálkoztak, de végül úgy alakult, hogy énekesnő helyett Szabó Csabát vették be a csapatba egy személyes ütős szekciónak, aki amúgy is egyre többször szerepelt a koncerteken vendég zenészként. Minthogy a komplett dobszerelés nem illeszkedett volna a Rambling stílusába, így az ütős alapot a pergődob és a lábcintányér adta, ehhez jött a mosódeszka vagy washboard, a kolompok, békák, stb-k. Ekkor, 1996 elején Csaba csatlakozásával kialakult az a felállás, ami a barátságnak és a közös elképzeléseknek köszönhetően még ma is változatlan formában létezik, azaz:
Király Vajk akusztikus-és dobro gitár, ének, kazoo, ukulele
Hrabovszky Tamás szájharmonika, vokál
Szabó Csaba ütőshangszerek, mosódeszka (washboard)
Koncertek, stílus:
Ekkor már rendszeresen jártak koncertezni az ország minden részébe, klubokba, kocsmákba, fesztiválokra, 1996-tól már folyamatosan évente 90-100 koncertet adnak. A fellépések között egyre nagyobb számban jelentek meg a külföldi meghívások, és a közeli Jugoszlávia után Németország, Ausztria, Szlovákia, Olaszország klubjaiba is eljutottak. Nagy megtiszteltetés volt, hogy meghívást kaptak az 1998-as Dobrofest-re is, amit akkor hetedik alkalommal rendeztek meg a szlovákiai Trnava városában (látogass el a Dobrofest honlapjára: Welcome to Dobroland!). 2000 tavaszán (április 27 és május 7 között) pedig nagysikerű, 13 koncertből álló külföldi turné következett, aminek kapcsán komoly fesztiválokon, exkluzív klubokban léphettek fel Németországban, Hollandiában (Köszönet a kiváló managernek!).
A zenekar stílusa elsősorban a '20-as, '30-as évek Amerikájának akusztikus népzenéjén alapul, ami ugyanis rendkívül sokrétű - a country blues-tól kezdve a ragtime blues, mississippi vagy delta blues is mind ide tartozik. Minthogy azonban e stílus egyáltalán nem volt ismert hazánkban, céljuknak kiáltották ki, hogy az ország lehető legtöbb részére elmenjenek zenélni, mintegy hiánypótlásként megmutatni a "gyökereket", valamint hogy a blues zene milyen változatos, sokszínű is tud lenni (akkoriban ugyanis az emberek többsége még minden mást kizáró egyenlőségjelet tett a Blues és a Hobo Blues Band közé)! A stílushűség, de a gyakori külföldi fellépések miatt is a dalok túlnyomó többsége angolul szólal meg. Széles repertoárjuk dalai "ramblingesítve" hallhatóak, mindhármuk egyéni hangja alakítja azokat, és igyekeznek a korabeli felvételek alapján megtanult dalokat fogyaszthatóvá tenni az igényes, de nem feltétlenül akusztikus blues-megszállott közönség számára is.
